2016. augusztus 24., szerda

Hűvösvölgyi meglepetés

Nem volt sok időm, csak pár óra, de gondoltam, kihasználom. Novemberben vizsgázni kell, amitől már előre pánikolok, és hát jó lenne előtte minél több gombát látni... Gondoltam, kiszaladok Nagykovácsi környékére, valami csak lesz...
A Hűvösvölgyben a nagykovácsi busz pont az orrom előtt ment el... fél óra múlva jön a másik. Nem akartam várni, hát, nézzük meg akkor Hűvösvölgyet.
Hát, nagy meglepetés volt. Tudtam én, hogy nem rossz hely ez, de most még a szokásoson is felülteljesített.
1. VÉGRE találtam gyilkos galócát! Eddig, amíg nem kellett preparátumot készítenem belőle a vizsgára, minden alkalommal találtam egy csomót... Idén meg persze nem akartak elém kerülni, de most végre találtan egy csomót.


Mondtam már, hogy mennyire szeretem a galócákat? Annyira gyönyörű gombák ezek, jó, nyilván nem kell megenni, de felvidul az ember szíve, ha látja, hogy milyen szépek.

2. Találtam két gyönyörű óriás pöfeteget. Pöfeteget találni nagyon jó! Golyóbiiiiiiiiis, visítottam fejhangon, a bokrok közé vetve magam. Nyilván van ennél érdekesebb, ritkább, finomabb stb, gomba, na de ekkora golyóbisok, hát ez minden alkalommal akkora élmény...


Nem voltak hatalmasok, a kisebbik kb. kétökölnyi, a nagyobbik kicsit nagyobb, de nagyon szépek, kemények, kukacmentesek. Amúgy, ha pár nappal korábban érkezem, lett volna SOKKAL nagyobb golyóbisom, de így csak ennyi maradt belőle:


Vigasztalt a tudat, hogy legalább jól kispórázott, s most már tudom, hol rejtőznek, és szándékomban áll később is meglátogatni őket...

3. HATALMAS vargányák, szintén kukac nélkül:


Ezeket este gyorsan át is lényegítettem ilyen formára:


Kedves tanárom, A. Péter szerint már este ne együnk gombát, de hát muszáj volt megennem őket...

4. Rengeteg galambgomba, csodaszép feketésvörös galambgomba csapatok, bár mérgezőek, de brutál jól néznek ki:

5. Szemcsésnyelű fenyőtinóruk, összenőve:


6. Találtam egy csomó vörösbarna tejelőgombát, amelyek némi vegzálásra bőszen tejeltek:


Itt tennék egy kis kitérőt. Ide ki kellett keresnem a Lactarius quietus magyar nevét. Én nem tudom, hogy fogom ezeket a kétféle színből álló neveket megjegyezni. Folyton tipródok rajta: vörösesbarna? vagy vörösessárga? vagy sárgásvörös? vagy sárgásbarna? hát nem basszus, egyik sem, hanem vörösbarna. És akkor még van zöldessárga, vagy sárgászöld? feketésvörös, vagy vörösesfekete? egyre bizonyosabb vagyok abban, h. ki fognak vágni a vizsgáról...

A végeredmény pedig...
Ehető csapat:

Mérgező csapat:

Megjegyezném, hogy olvastam egy Amerikában kiadott könyvet, amely ezt a szerencsétlen kétszínű tejelőgombát ehetőnek jelöli, de azért azt javaslom, h. SENKI ne próbálja ki. Nem egy olyan fú de étvágygerjesztő gombicsek amúgy, bár rengeteg lenne belőle. Még csak gombaszaga se nagyon van... Ha olyan finom lenne, mint pl. egy szürke tölcsérgomba, vagy egy sárga gereben, az remek lenne. Az általam ismert hazai könyvek határozottan nem ehetőnek jelölik. Amúgy a tejnedve nem olyan csípős, mint egy átlag világos színű tejnedvvel rendelkező tejelőgombának...

A mérgezőket nem megenni hoztam el, hanem preparálni. Jól el is rejtettem őket a galócás dobozomban, nehogy valaki a kosárban meglássa, s azt gondolja, hogy ezt rendben van leszedni és hazavinni. Meg a gyilkos galócát amúgy sem szabad SOHA, SEMMILYEN fogyasztásra szánt gomba mellé/közé közelébe rakni, mert nagyon törékeny, s ha a kis darabjai az ételbe kerülnek, abból is baj lehet. Így is nagyon furcsa érzés volt hazahozni, és után preparálni meg még furább. Basszus, itt vagdosok egy GYILKOS GALÓCÁT...
Utána a preparálás során keletkezett hulladékot becsomagoltam újságpapírba, ezt egy szemeteszsákba, és így tettem bele a szemét közé a másik szemeteszsákba, de még így is ideges lettem, mert mi van, ha valami guberáló megtalálja, kiszedi, megeszi és meghal tőle... Oké, lehet, h. a guberáló nem pont a szétfarigcsált nyers gombahulladékot szedi ki a szemétből... de végül a zacskóba beletettem egy cédulát: "Vigyázat, ez mérgező gomba, kérem, ne szedje ki a szemétből!"
Bárkinek elmeséltem ezt, azóta is ezen röhög, szóval lehet, hogy tényleg túltoltam kicsit...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése