2016. május 31., kedd

Piruló galóca - Amanita rubescens

Bevallom, jobbra számítottam.
Vargánya-tömegek reményében indultam el otthonról.
Ez a vargánya, ez egy fura dolog. MINDENKI vargányát akar találni (már ha túljutott a kezdeti lelkesedésen, amikor meg nagy őzlábat akar találni).
Nem mondom, finom gomba, szép is, de azért egy csomó dolognak örülök jobban.
Ha olyasmit találok, amit még sose láttam.
Ha valami nagyon furcsán nőtt, szokatlan alakú gombát találok.
Ha ritka, védett gombát találok.
Ha légyölőt találok :):):)
Ha gerebent találok, mert a gerebenek, azok annyira ARANYOS gombák, hogy azt meg sem kísérlem leírni.
No persze, nyilván a vargányát sem fogom kilökdösni a kosaramból... sőt :)
Ezen a napon egy darab vargányát találtam összesen. Helyette voltak galambok, amiket szintén nagyon szeretek, mert olyan szép színesek, s amelyik ehető, az nyersen annyira finom, hogy legszívesebben megenném nyersen az összeset.
Voltak fenyőtinóruk, amik különösen kedvesek nekem, mert a nagy őzláb és a pöfetegek után ez volt az első gomba, amit le mertem szedni. Ettől függetlenül azért elvittem persze szakellenőrhöz. Paragombász vagyok, mint tudjuk. Amikor egy héten már harmadszor jártam a Fehérvári úton a szemcsésnyelű fenyőtinórukkal, a vizsgáló hölgy kissé türelmetlenül mondta: ezeket már minek hozza be, ha ismeri?
Nem is tudtam, mit feleljek, akkoriban elképzelhetetlen volt számomra, hogy megegyek egy bevizsgálatlan gombát. mondom, paragombász... Képes voltam azt megcsinálni, hogy hétfőn leszedtem a szemcséseket, elvittem a szakellenőrhöz, este ettem belőle, majd mikor kedden jöttek a lányok, már majdnem mondtam, hogy menjenek haza kaja nélkül, mert nem főztem semmit, és az volt a tervem, hogy kiöntöm a nagy fazék gombalevest (ami ugye járt ellenőrnél, 24 órával korábban ettem belőle, és amúgy brutál finom volt...). Végül összeszedtem a bátorságomat (paragombász :)), és mondtam h. van gombaleves, én szedtem, én főztem, meg volt vizsgáltatva, de ha valaki nem eszik belőle, nem sértődök meg...
Mindenki evett belőle. Senkinek nem lett semmi baja, nyilván, de én még 2 napig pánikban voltam.
Azóta amúgy ez a helyzet rengeteget javult, de még mindig extra-szuper óvatos vagyok...
No, szóval most a szemcséseket örömmel fogadtam, s utána még megláttam egy tölgy alatt rejtőzni:


Nohát, ti már itt vagytok, kalapos barátaim? - kérdeztem döbbenten.
2016 első galócája. Hiába, május van már. Amúgy csodaszép példány volt:


Nem ettem meg, kiprepiztem:


Majd egyszer erről a preparálás dologról írok egyszer egy kicsit részletesebben is...

Ami a pirulót illeti, nagyon szép gomba, nagyon szeretem, mindig örülök,ha látok egyet. De... ettetek már ilyet? Nagyon... hát... fura. Mondom ezt én, aki megettem a barna csengettyűgombát is...
A pirulónak egyáltalán nem gombaíze van, hanem, hát valami nagyon FURCSA DOLOG íze. Ahhoz tudnám hasonlítani az ízélményt, mint amikor beleszagolsz egy régóta lezárva tartott, de még sosem használt gumitalpú tornacipő dobozába.
Ezt éreztem, mikor először (s bevallom, eddig utoljára is...) megkóstoltam a pirulót. Hozzá tartozik, hogy mikor először kóstolok egy gombát, soha nem fűszerezem, csak megpirítom olajon, és sózom, hogy a gomba saját ízét érezhessem. Hát, ez most megvolt...
Gondolom, egy vegyes pörköltben, más gombákkal keverve, fűszerezve más lenne azért...
Talán, talán egyszer majd meg fogom kóstolni.

Ez a gombicsek legalább 20 perces hőkezelést igényel, anélkül, nem kellően megfőzve mérgező!