Szőrös a lába...

Bársonyostönkű cölöpgomba - Tapinella atrotomentosa

Nem sok mindent találtam tegnap, mert nagyon száraz volt az erdő, de ez a kis szépség nagyon megörvendeztetett. 

Megenni nem lehet, de nagyon jól néz ki...

Gyilkos galóca - Amanita phalloides

Tegnap akadt pár szabad órám, felszaladtam a Pilisbe, mondván, hátha találok valami érdekeset.

Elég sok mindent találtam, először álljanak itt a legszebbek.

A gyilkos galóca, az egy nagyon szép gomba. Mindig megcsodálom őket. Persze halálosan mérgező, szóval megenni nem szabad őket, sőt, ha nincs rá különösebb indokunk, inkább le se szedjük.

Ha beviszel egy nagy kosár gombát vizsgálatra, és csak egyetlen gyilkos is volt köztük, akkor az egész kosárral ki kell dobni. Ennek megvan a maga jó oka: a gomba nagyon törékeny húsú, és ha csak a kis letört darabkái belekerülnek az ételbe, már az is komoly mérgezést okozhat.

Mindig mondják, hogy aki nem ismeri fel a gyilkos galócát, az ne szedjen le semmilyen gombát, és ennek így is kellene lennie. Semmilyen extra szuperfinom gomba nem ér meg annyit, hogy baj legyen belőle...
De még ha biztos vagy benne, hogy nincs gyilkos galóca a zsákmány között, akkor is mutasd meg gombavizsgálónak - nem kerül semmibe, és szó szerint életmentő lehet.

Amikor a galóca kicsi, akkor még csak egy kis golyóbis az egész (jobb oldalon):

Ilyenkor könnyű összekeverni egy kisméretű pöfeteggel. ha azonban kettévágjuk ezt a kis golyóbist, akkor láthatjuk, hogy a burokban már fejlődik a termőtest, és már elkülöníthetők a részei, főleg a kalap látszik szépen:

A pöfetegben ilyen nincs belül, annak a termőrétege egynemű.
Aztán a burok felszakad, a termőtest kibújik belőle, de a burok maradványai gallérként és bocskorként megmaradnak:

FONTOS, hogy a gallér nem biztos, hogy rajta van a gombán: leeshet, lemoshatja az eső stb. A bocskort sem biztos, hogy látod, mert lehet, hogy amikor a gombát felszeded, beszakad a földbe. A kalapszín sem lényeges, mert szinte fehértől a sötétzöldik nagyon sokféle lehet, ki is fakulhat.
Viszont mindig megmaradnak a fehér lemezek, és a tönkön megfigyelhető jellegzetes mintázottság.

Egy szép nagy példány, minden jellemző jól megfigyelhető rajta:

Ezeket a gombákat ne szedjük fel (hacsak nem prepizni szeretnénk :)), de nem is kell őket elpusztítani, feldönteni, összetaposni stb. Maradjanak csak a helyükön, csodáljuk meg vagy fotózzuk le őket, de ne piszkáljuk - ők is fontos részei az ökoszisztémának.

Hűvösvölgyi meglepetés

Nem volt sok időm, csak pár óra, de gondoltam, kihasználom. Novemberben vizsgázni kell, amitől már előre pánikolok, és hát jó lenne előtte minél több gombát látni... Gondoltam, kiszaladok Nagykovácsi környékére, valami csak lesz...
A Hűvösvölgyben a nagykovácsi busz pont az orrom előtt ment el... fél óra múlva jön a másik. Nem akartam várni, hát, nézzük meg akkor Hűvösvölgyet.
Hát, nagy meglepetés volt. Tudtam én, hogy nem rossz hely ez, de most még a szokásoson is felülteljesített.
1. VÉGRE találtam gyilkos galócát! Eddig, amíg nem kellett preparátumot készítenem belőle a vizsgára, minden alkalommal találtam egy csomót... Idén meg persze nem akartak elém kerülni, de most végre találtan egy csomót.

Mondtam már, hogy mennyire szeretem a galócákat? Annyira gyönyörű gombák ezek, jó, nyilván nem kell megenni, de felvidul az ember szíve, ha látja, hogy milyen szépek.

2. Találtam két gyönyörű óriás pöfeteget. Pöfeteget találni nagyon jó! Golyóbiiiiiiiiis, visítottam fejhangon, a bokrok közé vetve magam. Nyilván van ennél érdekesebb, ritkább, finomabb stb, gomba, na de ekkora golyóbisok, hát ez minden alkalommal akkora élmény...

Nem voltak hatalmasok, a kisebbik kb. kétökölnyi, a nagyobbik kicsit nagyobb, de nagyon szépek, kemények, kukacmentesek. Amúgy, ha pár nappal korábban érkezem, lett volna SOKKAL nagyobb golyóbisom, de így csak ennyi maradt belőle:

Vigasztalt a tudat, hogy legalább jól kispórázott, s most már tudom, hol rejtőznek, és szándékomban áll később is meglátogatni őket...

3. HATALMAS vargányák, szintén kukac nélkül:

Ezeket este gyorsan át is lényegítettem ilyen formára:

Kedves tanárom, A. Péter szerint már este ne együnk gombát, de hát muszáj volt megennem őket...

4. Rengeteg galambgomba, csodaszép feketésvörös galambgomba csapatok, bár mérgezőek, de brutál jól néznek ki:

5. Szemcsésnyelű fenyőtinóruk, összenőve:

6. Találtam egy csomó vörösbarna tejelőgombát, amelyek némi vegzálásra bőszen tejeltek:

Itt tennék egy kis kitérőt. Ide ki kellett keresnem a Lactarius quietus magyar nevét. Én nem tudom, hogy fogom ezeket a kétféle színből álló neveket megjegyezni. Folyton tipródok rajta: vörösesbarna? vagy vörösessárga? vagy sárgásvörös? vagy sárgásbarna? hát nem basszus, egyik sem, hanem vörösbarna. És akkor még van zöldessárga, vagy sárgászöld? feketésvörös, vagy vörösesfekete? egyre bizonyosabb vagyok abban, h. ki fognak vágni a vizsgáról...

A végeredmény pedig...
Ehető csapat:

Mérgező csapat:

Megjegyezném, hogy olvastam egy Amerikában kiadott könyvet, amely ezt a szerencsétlen kétszínű tejelőgombát ehetőnek jelöli, de azért azt javaslom, h. SENKI ne próbálja ki. Nem egy olyan fú de étvágygerjesztő gombicsek amúgy, bár rengeteg lenne belőle. Még csak gombaszaga se nagyon van... Ha olyan finom lenne, mint pl. egy szürke tölcsérgomba, vagy egy sárga gereben, az remek lenne. Az általam ismert hazai könyvek határozottan nem ehetőnek jelölik. Amúgy a tejnedve nem olyan csípős, mint egy átlag világos színű tejnedvvel rendelkező tejelőgombának...

A mérgezőket nem megenni hoztam el, hanem preparálni. Jól el is rejtettem őket a galócás dobozomban, nehogy valaki a kosárban meglássa, s azt gondolja, hogy ezt rendben van leszedni és hazavinni. Meg a gyilkos galócát amúgy sem szabad SOHA, SEMMILYEN fogyasztásra szánt gomba mellé/közé közelébe rakni, mert nagyon törékeny, s ha a kis darabjai az ételbe kerülnek, abból is baj lehet. Így is nagyon furcsa érzés volt hazahozni, és után preparálni meg még furább. Basszus, itt vagdosok egy GYILKOS GALÓCÁT...
Utána a preparálás során keletkezett hulladékot becsomagoltam újságpapírba, ezt egy szemeteszsákba, és így tettem bele a szemét közé a másik szemeteszsákba, de még így is ideges lettem, mert mi van, ha valami guberáló megtalálja, kiszedi, megeszi és meghal tőle... Oké, lehet, h. a guberáló nem pont a szétfarigcsált nyers gombahulladékot szedi ki a szemétből... de végül a zacskóba beletettem egy cédulát: "Vigyázat, ez mérgező gomba, kérem, ne szedje ki a szemétből!"
Bárkinek elmeséltem ezt, azóta is ezen röhög, szóval lehet, hogy tényleg túltoltam kicsit...

Mit szedtünk szombaton?

Mostanában sokat jártunk a Pilisben, ezúttal is ott voltunk.
Az első pár kilométeren nem volt túl sok gomba, de aztán beindultak. Rögtön a Holdvilág-árok végén egy jól megtermett, gyönyörű gyilkos galócával kerültünk szembe, mindenki megilletődötten állta körül, de többen megjegyezték, h. "azért szép gomba". Tényleg gyönyörű, Szerintem minden galóca gyönyörű.

Ami az ennivalókat illeti, volt sárga rókagomba először csak kis apróságok, aztán nagyobbak is, sárgábbak, sápadtabbak:

Bár eleinte csak 1-2 darab volt, végül szép mennyiség összejött.

Na ennél azért több, de az összesről nincs fotóm egyben :)

Volt vargánya is, idősebb példány rengeteg, már nem szedhető állapotban, de voltak azért fiatalok, szépek is:

Találtam egy brutális méretű pecsétviaszgombát:

És ami a legjobb... egy elágazásnál lefordulva mindenki döbbenten torpant meg. Hát ez meg mi, kérdezte valaki...
Egy jó pár négyzetméteren a földet szőnyegként borította a sötét trombitagomba...

Rengeteg volt, a lányok is nekiálltak szedni, én meg ott sopánkodtam, h. jaj-jaj, óvatosan, össze ne tapossátok a kis fiatal termőtesteket! De tényleg annyi volt, hogy szinte nem nem lehetett úgy lépni, hogy a kis tölcséreket össze ne tapossuk.

Jelenleg a trombiták száradási folyamata zajlik, h. télen is közreműködhessenek gombás ételek készítésében:

Egyszóval, ismét rengeteg gombicsekkel térhettünk haza. Volt sok galambgomba, de nem szedtem fel őket...

Ganoderma cupreolaccatum - Rézvörös lakkostapló

Ezt a gombát én még G. laccatum néven ismertem, de úgy hallom, a cupreolaccatum a helyes név. Hát, legyen az.

Idén májusban két héten át a Dél-Dunántúli Kéktúrán (DDK) jártunk kb. 400 kilométer hosszan. Ha mit kéktúrázunk, esik az eső, ezt a sokéves tapasztalat már bebizonyította. Most is így volt, de ennek az az előnye, hogy be tudom mutatni nektek a DDK-gombákat.

Ez a jószág valami hatalmas volt, nemcsak én döbbentem meg, hanem túratársaim is, akiket azért nálamnál némileg kevésbé hoznak lázba a gombicsekek.

Kényelmesen rá lehetett volna ülni, mint egy kispadra. Természetesen nem kíséretem meg, féltem, h. leszakad a súlyom alatt...
A vegyvédelmi cucc rajtam annak köszönhető, h. mint előbb már említém, szakadt az eső...

Amikor egyik tanárunknak elküldtem a képet, s ő megkérdezte, hogy tudom-e mi ez, és írtam, h. gondolom, G. laccatum, ő azt felelte: "A G. resinaceum-ot ki kellene zárni és akkor lehet."

Szóval lehet éppen óriás lakkostapló is. Egy hatalmas tölgyön nőtt amúgy. Azóta is sokat gondolok rá. Remélem, nem törte le senki onnan...

Ez az igen-igen látványos gombicsek (tényleg, vajon azt lehetne mondani, hogy taplicsek?) amúgy védett, és nyilván nem lehet megenni. Illetve hát nem azt mondom, hogy lehetetlen, csak nagyon, nagyon kellene akarni...

Óriás bocskorosgomba - Volvariella bombycina

Zolival voltunk egy bakonyi túrán, ami ugyan 42 kilométernek volt kiírva, de a végén 48 lett :) Sebaj, ugyanannyi nevezési díjért mintegy 10%-kal többet mehettünk. Ezen kívül ANNYIT kavarogtunk ezen a túrán, mint talán még soha, pedig egyikünk se ma kezdte a műfajt, főleg nem ő, aki 20 éve, én meg ugyan nem vagyok egy sztárnavigátor, viszont nálam volt a GPS.
De amikor az itinerben olyan útleírás van, h. megyünk egy jelzetlen úton (amit már eleve alig találtunk meg, h. melyik lehet a sok közük), és "Hamarosan balra fordulunk egy másik jelzetlen útra". Ennyi. Se táv, se szalag, se semmi. Mi automatikusan az első úton fordultunk, ez viszont a GPS és a térkép szerint is tök máshova ment... a "hamarosan" a negyedik letérőt jelentette, amiből kettő rajta se volt se a térképen, se a GPS-en...
No mindegy, ettől függetlenül jó kis túra volt, nem is erről akarok most írni, (azt majd egy másik helyen), hanem arról, hogy milyen gombicseket találtam.
Az út mellett volt egy halom kivágott fatörzs, ezen nőttek, pár tapló társaságában:

De jó kis subájuk van, mondta M. Sz. később a képek láttán. Zolit lelkesen fel is szólítottam, hogy simogassa csak meg őket.

Nagyon örülök mindig, ha védett vagy ritka gombát találok, vagy ezt már mondtam? Az ilyen szőrös gombákat meg különösen szeretem, nagyon aranyosak:

Egyébiránt ugyanezen a túrán szedtem 3 db ízletes csiperkét, melyek együttes súlya 64 dekának bizonyult... szóval nagyok voltak, és a nevükhöz méltóan finomak is :)

Hát ezt el sem hiszem :)

Ezt nézzétek, mit találtam. Hát ez annyira aranyos ez a gomba, hogy az teljesen hihetetlen:

Annak ellenére, hogy még csak képen láttam ilyet, rögtön tudtam, hogy pikkelyes tinóru. (A latint nem tudtam, de kikerestem nektek: Strobilomyces strobilaceus - hát, nem sok esélyt látok arra, hogy ezt meg fogom jegyezni). 
 Hát lehet ezt bármivel is összekeverni? Egy pihepuha, szőrös gomba, teljesen lenyűgözött, megsimogattam, olyan, mint a gyapjú. Annyira tetszik, hogy azonnal be is raktam a blog fejlécébe. Jelen pillanatban ez a kedvenc gombám :)

Hát nyilván nem szedtem fel szegényt, próbáltam befotózni alá, hogy látszódjék valamennyire a termőréteg:

Védett gomba egyébként, de olyan aranyos, hogy amúgy se lett volna szívem leszedni. Bárcsak több lenne belőle, ha egy nap százat látnék, akkor se unnám meg soha...

Amúgy angolul úgy hívják ezt, hogy "old man of the woods". M. Sz. szerint "puligomba", ez tetszik, bár szerintem a standard nem engedi ezt a színváltozatot a pulinál...

Találtam még egy csomó mindent, de azok már csak holnap fognak felkerülni. Jó éjt, mindenki álmodjon sok Strobilomyces strobilaceus-ról :)

Mai termés :)

Bal oldalt a tinórufélék, középen pár sárga rókagomba, jobbra a vegyes (ehető) galambgombák (és a kakukktojás a piruló galóca):

Ő a helyén maradt - lehet, hogy ehető, de annyira szép volt, hogy nem volt szívem felszedni:

Galócák egymás közt :)

 Párducgalóca (Amanita pantherina) és Piruló galóca (Amanita rubescens):

A párduc mérgező, a piruló minimum 20 perc hőkezelés után ehető.

Könnyen össze lehet őket keverni, ismét hangsúlyoznám a gombavizsgálat fontosságát...

Beeeee!

Nyelvet öltött a májgomba (Fistulina hepatica):

Vannak teljesen elpirult rokonai is, csak a fotóért be kellett másznom a szedresbe az árokban:

Csoportos csiperke - Agaricus bohusii

No, ilyet se láttam még...
A lányokkal voltunk kistúrán, s éppen a Kő-hegyre kapaszkodtunk fel Pomáz felől, a zöld sáv jelzésen. Ennek erdei szakasza igencsak meredek, meg hát jó meleg is volt... Ezért mindenki nagyon boldog volt, amikor vad diadalüvöltéssel ("Gombicseeeeek") ugrottam fel az útról a hegyoldalba.

Ez milyen gomba, kérdezte az, aki elsőnek levegőhöz jutott.

Hát fogalmam sem volt róla. De valahogy ilyen kisebbfajta pánikroham tölt el mindig, ha megkérdezik tőlem, h. milyen gomba, és fogalmam sincs a válaszról. Már többé-kevésbé leküzdöttem a késztetést, hogy gondolkodás nélkül kimondjam az első dolgot, ami eszembe jut... Bakonyi túránkon jártam így, TKM-mel és a fiával mentünk, ők az úton, én a fák közt, amikor megláttuk a nagy, fehér gombákat. Földtoló galambgomba, mondtam azonnal, értitek, még vagy 8-10 méterre voltam a gombától, most szerintetek onnan meg lehet mondani? Jó, egy légyölőt talán :) Lehajoltam egy gombáért, amely a vegzálásra azonnal bőségesen ereszteni kezdte tejét a kezemre... Illetve, helyesbítek, fehértejű keserűgomba, mondtam gyorsan. De most őszintén, ti megennétek egy olyan ember által szedett gombát, aki kb. 20 másodpercenként változtatja a véleményét? no ugye hogy ugye...

Most igyekeztem magam tartani az előbb gondolkodik, aztán beszél szabályhoz. Nem tudom, még meg se néztem közelebbről, hadd szedjek fel előbb legalább egy termőtestet, mondtam. Ekkor már ott álltam az alany mellett, s láttam, hogy csokrosan nő, mint valami csoportos pereszkeféleség...

No, ez meg mi, tűnődtem, majd az egyik szélső kalapost óvatosan megpróbáltam leválasztani a többitől. Nem adta könnyen magát. Megfordítva és a termőréteget látva már azonnal tudtam, hogy ez bizony valami csiperke lesz, meg is döbbentem kellőképpen. Nem nézett ki csiperkének...

Aztán hirtelen beugrott, hogy ez  csoportos csiperke lesz - szokásomtól ellentéten még a latin neve is eszembe jutott, egyik tanárunk említette, hogy Dr. Bohus Gáborról kapta a nevét, így nem akkora teljesítmény megjegyezni...

Mivel ez egy védett gomba, természetesen nem szedtem fel, a leszedett termőtestet is gondosan visszatettem a többi közé. Simán kispórázik.
Ott is hagytuk őket, remélve, hogy nem szedi le senki. Végül is egyáltalán nem néz ki ehető gombának, sőt, nagyon bizalomgerjesztőnek sem... Remélem, aki megtalálja, szintén a helyén hagyja őket.

APEH-tapló

Ezt a taplót az APEH-irodával szembeni parkolóban találtam egy fán :)

Mint látható, egy mirabolán-fán nőtt.
Bevallom, fogalmam sincs róla, hogy mi lehet, de mivel ez az egyetlen pozitív dolog, amit az APEH-hel kapcsolatban említeni tudok, gondoltam, megemlékezem róla :)

Készül a preparátum...

A lyukakat nem én csináltam rá, valami megrágcsálta...

Ilyen volt:

Így áll most:

Könnyező likacsosgomba - Inonotus dryadeus

Hát, ez megint nem volt olyan jó nap, mint amire számítottam. Egy erdei galambgombán és egy erdei szömörcsögön kívül mást nemigen találtam.

Már hazafelé vettem az utat, amikor egy nagy cserfa alsó részén megpillantottam őt:

Még csak képen láttam ilyet, de rögtön tudtam, hogy mi ez. Nagyon jellegzetes gomba, sír, könnyezik.
Teljesen lenyűgözött. Letérdeltem mellé. Megszagoltam. Kicsit savanykás szaga volt. Az ujjammal megérintettem a könnyeit. Egészen vízszerűek voltak, nem olyan sűrű, ragadós, méz-szerű dolog, mint amire számítottam. Maga a termőtest kicsit gumis vagy bőrszerű tapintású.
A számhoz emeltem az ujjam, és megkóstoltam a dryadeus könnyeit. Savanyú volt. Gondolom, amiatt, hogy a csertölgyön át jött a nedvesség, s a csersav érződött benne.

A könnyek amúgy guttációs cseppek. A guttáció a növényeknél nem ritka jelenség, lásd pl. a könnyező pálmát, így szabadulnak meg a felesleges nedvességtől. De arról nem tudok, hogy bármi más taplóféle "könnyezne" ezen kívül.

Számomra teljesen lenyűgöző ez a gomba. Amúgy is nagyon szeretek minden taplófélét (a Polyporaceae meg a Stereaceae a kedvenc családom), és ez még könnyezik is, hát, teljesen kész voltam. Alig bírtam otthagyni. Majd valamikor visszamegyek meglátogatni :)

Világító tölcsérgomba - Omphalotus olearius

Június 5-én jártunk a Trianon emléktúrán TKM-mel, akinek ez úton is köszönöm a fuvart...

Lévén, h. pont előző nap mentem 65 km-t, annyira nem voltam a topon, de legalább nagyon meleg is volt :) Ami annyiban nagyon szerencsés volt, hogy 2016-ban először akadtam össze ezzel a kis melegkedvelő szépséggel:

TKM nagyon rendes volt, és hajlandó volt várni addig, amíg felmásztam a hegyoldalba, és levadásztam a gombákat, preparálás céljából.
Megfordítva a termőréteg talán még szebb:

És tavaly ősszel, a Bakonyból:

Igen látványos gomba, ugyanakkor igen mérgező is. Gyomor-bélrendszeri panaszokat okoz, ami nem hangzik annyira vészesen. DE! Ismerek olyan embert, aki benyalta a világító tölcsérgombát, és ő azt nyilatkozta: "Először nagyon megijedtem, és azt hittem, hogy Úristen, tényleg meg fogok halni. Pár óra múlva már őszintén, tejes szívemből kívántam, hogy bárcsak inkább meghalnék..."

Minden évben jelentős számú mérgezést okoz Magyarországon, mert sokan azt hiszik, hogy ez a sárga rókagomba.

Félreértések elkerülése végett, EZ a sárga rókagomba:

Ha megnézzük a termőréteget ("az alját", ahogy mondani szokás:)), láthatjuk, hogy a rókagombának nincsenek lemezei, hanem maga a termőréteg van meggyűrve, ráncokba gyűrődve.

A rókagomba nagy csábítást jelent, mert igencsak finom, és jó drága a piacon... Ezért az emberek mindenfélét összeszednek, gondolván, hátha az a rókagomba. Ez nem is akkora gond, ha ezt követően bemutatják szakellenőrnek...

Köztem és egy kolléga között a következő beszélgetés zajlott le:
1. fázis: telefon
- Hali! Meg tudnád nézni a gombáimat?
- Persze, de sok hasznod nem lesz belőle, mert én (még) nem vagyok szakellenőr... vidd el inkább a piacra, ott megnézik.
- Á, addig nem megyek el vele, nézd már meg...
2. fázis: személyesen
- No itt vannak a rókagombák...
- Ez nem rókagomba.
- De igen.
- De nem.
- De igen.
- Miből gondolod ilyen biztosan?
- Mert még soha nem láttam rókagombát, és ilyen gombát sem láttam soha, tehát ez lesz a rókagomba...

Végül sikerült rábeszélni, hogy ha már nem akarja semmiképp elvinni egy szakellenőrhöz, inkább dobjuk ki szegény gombicsekeket, amelyek egyébként valamilyen tejelőgombák voltak.

Piruló galóca - Amanita rubescens

Bevallom, jobbra számítottam.
Vargánya-tömegek reményében indultam el otthonról.
Ez a vargánya, ez egy fura dolog. MINDENKI vargányát akar találni (már ha túljutott a kezdeti lelkesedésen, amikor meg nagy őzlábat akar találni).
Nem mondom, finom gomba, szép is, de azért egy csomó dolognak örülök jobban.
Ha olyasmit találok, amit még sose láttam.
Ha valami nagyon furcsán nőtt, szokatlan alakú gombát találok.
Ha ritka, védett gombát találok.
Ha légyölőt találok :):):)
Ha gerebent találok, mert a gerebenek, azok annyira ARANYOS gombák, hogy azt meg sem kísérlem leírni.
No persze, nyilván a vargányát sem fogom kilökdösni a kosaramból... sőt :)
Ezen a napon egy darab vargányát találtam összesen. Helyette voltak galambok, amiket szintén nagyon szeretek, mert olyan szép színesek, s amelyik ehető, az nyersen annyira finom, hogy legszívesebben megenném nyersen az összeset.
Voltak fenyőtinóruk, amik különösen kedvesek nekem, mert a nagy őzláb és a pöfetegek után ez volt az első gomba, amit le mertem szedni. Ettől függetlenül azért elvittem persze szakellenőrhöz. Paragombász vagyok, mint tudjuk. Amikor egy héten már harmadszor jártam a Fehérvári úton a szemcsésnyelű fenyőtinórukkal, a vizsgáló hölgy kissé türelmetlenül mondta: ezeket már minek hozza be, ha ismeri?
Nem is tudtam, mit feleljek, akkoriban elképzelhetetlen volt számomra, hogy megegyek egy bevizsgálatlan gombát. mondom, paragombász... Képes voltam azt megcsinálni, hogy hétfőn leszedtem a szemcséseket, elvittem a szakellenőrhöz, este ettem belőle, majd mikor kedden jöttek a lányok, már majdnem mondtam, hogy menjenek haza kaja nélkül, mert nem főztem semmit, és az volt a tervem, hogy kiöntöm a nagy fazék gombalevest (ami ugye járt ellenőrnél, 24 órával korábban ettem belőle, és amúgy brutál finom volt...). Végül összeszedtem a bátorságomat (paragombász :)), és mondtam h. van gombaleves, én szedtem, én főztem, meg volt vizsgáltatva, de ha valaki nem eszik belőle, nem sértődök meg...
Mindenki evett belőle. Senkinek nem lett semmi baja, nyilván, de én még 2 napig pánikban voltam.
Azóta amúgy ez a helyzet rengeteget javult, de még mindig extra-szuper óvatos vagyok...
No, szóval most a szemcséseket örömmel fogadtam, s utána még megláttam egy tölgy alatt rejtőzni:

Nohát, ti már itt vagytok, kalapos barátaim? - kérdeztem döbbenten.
2016 első galócája. Hiába, május van már. Amúgy csodaszép példány volt:

Nem ettem meg, kiprepiztem:

Majd egyszer erről a preparálás dologról írok egyszer egy kicsit részletesebben is...

Ami a pirulót illeti, nagyon szép gomba, nagyon szeretem, mindig örülök,ha látok egyet. De... ettetek már ilyet? Nagyon... hát... fura. Mondom ezt én, aki megettem a barna csengettyűgombát is...
A pirulónak egyáltalán nem gombaíze van, hanem, hát valami nagyon FURCSA DOLOG íze. Ahhoz tudnám hasonlítani az ízélményt, mint amikor beleszagolsz egy régóta lezárva tartott, de még sosem használt gumitalpú tornacipő dobozába.
Ezt éreztem, mikor először (s bevallom, eddig utoljára is...) megkóstoltam a pirulót. Hozzá tartozik, hogy mikor először kóstolok egy gombát, soha nem fűszerezem, csak megpirítom olajon, és sózom, hogy a gomba saját ízét érezhessem. Hát, ez most megvolt...
Gondolom, egy vegyes pörköltben, más gombákkal keverve, fűszerezve más lenne azért...
Talán, talán egyszer majd meg fogom kóstolni.

Ez a gombicsek legalább 20 perces hőkezelést igényel, anélkül, nem kellően megfőzve mérgező!